Azon kívül, hogy mennyi eszméletlen jó élettani hatása van – kezdve a keringési rendszer fejlesztésétől, az izomerő növelésén át, és még sorolhatnám –, az egyik legnagyobb pozitívuma a lélekgyógyító hatásában rejlik.

Minden egyes nap meg kell vívnunk a saját csatáinkat – kinek nagyobbat, kinek apróbbakat –, de egy biztos: mindenkire ráfér egy támasz, egy segítség, aki utat mutat a bajban. Na, nálam ez a futás.

Néha eszméletlen nehéz elindulnom, 1-2 hét kihagyás és mint akinél elvágtak mindent, közben önmarcangolás, hogy miért nem indulok már el?! Olykor kell ilyen is, hagynod kell magadnak ezt is, de nem szabad, hogy fejben elengedd azokat a dolgokat, amit a futás ad hozzád.

Az én estemben a Párom szerint nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, amit abszolút én is érzek, de emellett, ami fontos és ami igazán mozgat közben az az, hogy ez a sport által hihetetlen dolgokat kapok. Eljutok olyan helyekre, ahova nem mentem volna, de futás közben azt éreztem, hogy nézzük meg mi is van arra aztán meg ámulok: úristen, ez a gyönyörű erdő eddig is itt volt?!

Tudok önmagammal beszélgetni közben, és begyógyítani a sebeimet – nem csak ragtapaszt rakni rájuk, mert az gyorsabb –, futás közben át is tudom őket élni, és megoldani a mögöttük lévő problémákat. Mire végzek, ott van a megoldás a fejemben mindenre.

Kitisztul az elmém, szárnyal a kreativitásom, csak azért, mert hagyom végre magamnak, hogy önmagammal legyek. Na, ez az, amit a futás ad: kommunikáció önmagaddal.

Lehet, néha fáj. Néha semmi kedved. Sérülés, izomláz, húzódások, időhiány. Igen, ezek mind vele járnak. De ha visszagondolsz azokra a pillanatokra, amiket közben átélsz – abszolút megéri.

Hitted volna pár éve, hogy lazán lefutsz egy félmaratont vagy magadra mosolyogsz a tükörben, mert már elégedett vagy önmagaddal?! Annyi mindent ad, amit csak akkor tudsz meg, ha elkezded, szóval emeld fel a popód és csak kezdj bele. Sose lesz jó pillanat, ha akarod, vágj bele!

Válaszd önmagad!